Érdekes, hogy most megint nagyon egymásra találtunk... tényleg úgy alakul az élet, hogy nem mi alakítjuk? Mindenkinek meg vagyon írva, hogy mikor mit csinál.....?

A lényeg, hogy most úgy érzem, néha történnek jó dolgok is... ne kiabáljuk el, de történhetnek... remélem....

Ha tudnád, mennyien szeretnek és ünnepelnek ezen a napon... mosolyognál és boldog lennél... végre... teljesen... megrendíthetetlenül. Tudnád, hogy nem vagy egyedül.

Olvaslak, szippantok a levegődből, hörpintek a valóságodból...

És emlékszem arra az emberre, akit megszerettem miattad.

Talán ma neki olvasol fent az égi irodalmi kávéházban. Ő pedig hallgat, értelemez, magyaráz, mesél... rólad - magadnak...

"És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen..."

Egy kis láz miatti itthon-maradás is hozzájárul, ahhoz, hogy az ember keresi a lelki békét...

Ez van, kidőltem, muszáj pihenni...

Foglalkozni is az irományokkal, mert már nagyon elhanyagoltam magam körül mindent, milyen pech, hogy a szünet utolsó előtti napján levesz a lábamról.. :S

Ma muszáj behozni a lemaradást.. megpróbálok előredolgozni, javítani, hogy holnapra meglegyenek a dolgok.. :S

De olvasni is szeretnék.. V. W.-t, a partyadósat...

Hát ezt mára... fáradtság, betegeskedés és ötlettelenség...:S

Eltüntette valamiért a bejegyzéseimet.. valamikor kicsit feldühödtem rajta... de kár volt... talán nem véletlenül épp azokat, a legutóbbiakat... amikre talán valamiért nem jó ??? emlékezni...?

Csak, hogy azért mégis emlékezzek...

- Már úgy néz ki a hely maga is megszűnt, sajnálatos tény... sajnálom... de a témával kapcsolatban két dolog is érdekelne...
Volt egy emlékezetes karaoke-buli még októberben.. tavaly, amiről egy HIMYM-ből vett stílus mondat jut eszembe.. : "A legjobb dolgok hajnali kettő után történnek..." és tényleg?? Mindenesetre ha nem velem történik, biztos találgatnék, hogy a francba kerültem egy viszonylag visszafogott, kellemes estéből egy konditerembe, hajnali 2-kor... mindenesetre nem volt mindennapi érzés... :D Egy tizenhárom éve ismert valakihez kapcsolódik.. aki azóta művész lett...:) és azt a nevet viseli, ami a kedvencem.. hmmmm... kell-e ennél több... nem.... de több volt, ez a tényállás... kellemetlenné tud válni a helyzet, ha egy olyan ember kezd elemezni, aki évek óta nem látott, nem beszélt veled, mégis jobban ismer, mint te magad... illetve azokra a dolgokra világ rá, ami már régóta foglalkoztat, vagy épp, amiről nem annyira szeretnél beszélni... de mégis felemelő és nem mindennapi élmény volt ez... kíváncsi vagyok, lesz-e még ilyesmi vele vagy éppen mással.... vele remélem igen! :)

Érdekes ez a dolog, már egy ideje nem követtem el ide semmit...

Fura, hogy milyen bejegyzéseket deletelt a cucc... vagy valamilyen másik világba száműzte, hogy még csak ne is emlékezzek rá, vagy nehogy emlékeztessen bármire is?

-----

K*va értékessé tud válni az ember, ha túl sok információ birtokában találják...

"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."

Popper Péter bácsi

A nevezetes joghurt-túrótorta: van története, van múltja... :) De... hallgat a mély.. :)

Vannak emberek, akiktől mindjárthányokérzésem van... komolyan....

Visszaszokom a blogolásra... :))))))))))

Összefoglaló este! Estébb este! :)))))))))))

Majd emlékül-ajándékba:

írni szeretnék egy igazi, szívhez szóló levelet

egy dvd-t képekkel és zenékkel, amiket jó hallgatni, ha honvágyunk van

egy könyv, ami már régóta tervben van, és sokat jelent, annak, aki olvassa majd

.....

"Kell egy két lépés hogy meglásd, ami a maszkom mögött van, de ha része vagy a darabnak többé nem játszom neked, csak melletted." by: SchZsu

Mi kell ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat? Mi a helyzet az üvegfalakkal? Miért nem megy...? Lehet, tényleg van az a bizonyos fogalmazás-gátló.... elérték?!

Fecseg a felszín??? Hallgat a mély!!!!

...Ha szeretni nem lehet, alkotni kell....

lenullázódva... papírosodva 100x200 -> 20.000 ft!

Annyi minden történik, hogy az idő, ami alatt leírnám.. tovább pörög és az alatt megéljük a történéseket...

3. helyezés... megérdemelték, megérdemeltük... Azt hiszem, ez olyan ritkán előfordulós dolog...

Azt hiszem, vannak barátok elvétve, szétszóródva és néha tényleg ki kell mondanunk, ha szeretünk valakit, mert néha nem teljesen egyértelmű....

Az idő, amit a rózsánkra vesztegetünk.... :)

Örülök, hogy gondozhatok rózsákat... néha egész ügyesen meg lehet fogni, nem szúrnak a tövisei... :))))

Azt mondom, rohadjanak meg....

És igen... és nagyon.... és oda fogok .... ha ezt nem fejezik be....

egy orosz-lány, ha sokat macerálják lecsap, de hozzá méltóan elegánsan... persze nem mintha most lennének elegáns eszközei...

De lesz ő hóhér még egy másik utcában... a gyűjtött információkat pedig nem árt felhalmozni, majd élni velük... se többet se kevesebbet....

Eltaposná, húzná a belénél fogva... mindet... férgek....

Kissé mintha zabosra sikeredett volna eme iromány....

és tényleg......................................................................

Nem szórunk átkokat, majd elvuduzunk....

Ágy-őőő!

Csak néhány rövid megjegyzés:

Véletlenek nincsenek...

Az akadályokat át kell mászni...

Hinni kb. senkinek nem szabad...

Ha közel mész a rózsához, megszúrnak a tövisei...

A titkokat mélyen kell őrizni, mert kiderülnek...

Hiába tűnik reménytelennek, ha ott kell lenned valahol, ott leszel... ha csinálnod kell valamit, csinálhatod...

90 db 200...  18000 :)